A leszüretelt szőlő egyből a borászatokba köt ki és az érett gyümölcsöt azonnal feldolgozzák. A szőlő a gyümölcsprésbe kerül, ahol összeroppantják. A szőlő leve kifolyik és elindul a borrá válás. A visszamaradt növényi anyagból, azaz a héjából készül a törköly pálinka. A törköly minősége függ az eljárástól, a szőlő fajtájától és az évjárattól. A visszamaradt növényi anyag körülbelül a szőlő 15, esetleg 30 százalékát teszi ki. Érdekesség, hogy a magyar pálinkatörvény szerint csak az a párlat nevezhető törkölypálinkának, amely Magyarországon termesztett szőlőből készül és itt palackozták, készítették ízesítés és színezés nélkül.
A törköly a szőlőfeldolgozás mellékterméke, a szőlőprésben visszamaradó növényi részekből áll. Az időjárástól és a fajtától függően a borkészítés során keletkező törköly mennyisége 15-30% között változhat. Az érés során kialakuló törkölynek az a sorsa, hogy pálinka alapanyaggá váljon. A 2008-as pálinkatörvény szigorúan meghatározza, hogy csak az a párlat nevezhető törkölypálinkának, amit Magyarországon termett szőlő törkölyéből készítettek, kizárólag Magyarország területén palackoztak, édesítés, ízesítés és színezés nélkül. Ez a fajta pálinka tehát hazánkban őshonos és rendkívüli minőségi követelményeknek kell, hogy megfeleljen.
A törkölypálinka főzése februárban, márciusban vagy áprilisban indul meg, különben a törköly megromolhat. A vörös szőlő törkölye kevésbé értékes, mert hajlamos az ecetes erjedésre. A főzés során a pálinkafőző mesterek nagy odafigyeléssel dolgoznak, hogy a pálinka finom és kiegyensúlyozott ízvilágú legyen.
A törkölypálinka története egészen a 17. századig vezethető vissza, amikor az erdélyi országgyűlés egy ideig betiltotta a készítését. Ezen időszakban a törkölyt csak csigernek vagy törkölyecetnek hasznosították. Az 1820-as években még a leggyakoribb párlatfajták közé tartozott, de a burgonyaszesz térnyerése miatt hanyatlásnak indult.
A két világháború között a törköly volt a legfőbb alapanyaga a legális pálinkafőzésnek. Azonban az 1960-as években az aránya csökkent, és új fajták jelentek meg, mint például a tokajiaszú-törkölypárlat, amely egyesíti az olasz törkölypárlat ízét az aszúborok illatával. A törkölypálinka tehát nem csak egy ital, hanem egy teljes kultúra és hagyomány megtestesítője, mely erősen gyökerezik a magyar szőlőtermesztés történetében.