Maga a körte Európában az egészséget és a szerencsét szimbolizálja. A körte pálinka intenzíven gyümölcsös illatú és ízében érezhető a körte különleges zamata. A Vilmoskörte nagyon kedvelt a feldolgozóiparban, hiszen a betegségekkel szemben jól ellenáll és termőhelyére sem igényes. Borsodban nagyon sokan foglalkoznak a termesztésével. Az Angliából származó körte a világ egyik legelterjedtebb körtefajtája. A Vilmoskörte pálinka főzésével több pálinkafőzde is foglalkozik Magyarországon, hiszen sokak által kedvelt párlat.
A Körtepálinka elkészítése egy komplex és művészi folyamat, amely a megfelelő körtefajták kiválasztásával és gondos feldolgozással kezdődik. A Vilmoskörte különleges zamatot hoz a pálinkába, és a cefre készítése során kulcsfontosságú a megfelelő érettségű gyümölcs kiválasztása. Az érett gyümölcs cukortartalma biztosítja a magas pálinkakihozatalt.
A cefre elkészítése során fontos a gyümölcs darabolása vagy pépesítése, különösen a szártól való megtisztítás előtt. A savazás és a pektinbontó enzim használata is elengedhetetlen, hogy hibátlan cefrét kapjunk. Az adalékanyagokat, mint a pektinbontó enzim és a fajélesztő, megfelelő sorrendben kell hozzáadni a cefréhez.
A cefre érési ideje 9-10 nap, és a kész cefrének gondosan tárolni kell, figyelve a hőmérsékletre (ideális esetben 12-13°C). A párlat készítésénél az utóérlelés alatt kialakuló vezéraromák mennyisége meghatározó. A vilmoskörtét általában augusztus végén szüretelik, és fontos az időzítés, hogy a gyümölcs még kissé zöld legyen.
A jó vilmoskörte pálinka készítésének kulcsfeltételei közé tartozik a szüret megfelelő időpontja, az utóérlelés körülményei, hibátlan cefre, és az optimális főzési technika. A deflegmáció mértékének kontrollálása, valamint a többszöri főzés és az utópárlat-elválasztás gondos megvalósítása elengedhetetlen a vezéraromák optimális kinyerése érdekében. A körtepálinka így válik egyedi és különleges ízű itallá, amely méltó képviselője a magyar pálinkaművészetnek.